Csótányok

HAZAI CSÓTÁNYFAJOK KÖZEGÉSZSÉGÜGYI JELENTŐSÉGE

Az élelmiszer-látogatók közé tartozó csótányok részben fertőző betegségek terjesztéséért lehetnek felelősek, részben pedig az ember közvetlen környezetében, különösen lakásban megtelepedve allergiás reakciókat idézhetnek elő, illetve undorkeltésük miatt pszichés visszatetszést kelthetnek.

A csótányok, életmódjukból adódóan rendszerint környezetünk szennyezett helyein (pl. a csatornában, szemét- és hulladék-tárolóban stb.) tartózkodnak, ahol fertőző anyagokkal táplálkoznak.

Higiénés jelentőségük elsősorban abból adódik, hogy a fertőző anyagok (pl. hulladék, széklet, köpet, vizelet, romlott élelmiszerek stb.) elfogyasztása mellett az ember közvetlen környezetében található élelmiszerek rendszeres látogatói (ún. vizitorok) és élelmiszereinket is szívesen fogyasztják.

A fertőző forrásnak minősülő helyeken, illetve anyagokon jelen levő patogén kórokozók vagy a csótányok testfelületére kerülnek, vagy táplálkozásukkor a tápcsatornájukba jutnak és bélhuzamukon változatlanul haladnak át. Az előbb részletezett életmódbeli sajátosságok következtében a csótányok különféle enterális megbetegedést kiváltó mikroorganizmusok, illetve húgyúti- vagy sebfertőzést előidéző gennykeltő kórokozók mechanikus terjesztésében működhetnek közre.

Allergizáló hatás

A csótányok közvetlen érintkezésekor jelentkező bőrizgató hatás régóta ismert, újabban pedig egyre inkább előtérbe kerül allergizáló tulajdonságuk.

Világszerte egyre több adat utal arra, hogy a csótány excretuma és kültakarójának fehérjetartalma, valamint az azon levő illat- és bűzmirigyek váladékai allergénnek tekinthetők. A csótány-specifikus tesztekre érzékeny személyek száma egyre emelkedik.

A lakásokban található házi porral végzett vizsgálatok arra utalnak, hogy a por jelentős mérvű, különösen a német csótányoktól származó allergént (elsősorban ürüléket és kutikula-sejteket) tartalmaz.

A legtöbb ember szinte tudomást sem vesz a lakásában vele együtt élő csótányok jelenlétéről. Bizonyos érzékeny egyéneknél viszont a házi porral történő érintkezés, vagy annak belégzése változatos bőrtüneteket, bőrpírt, viszketést, esetleg csalánkiütést, egyes esetekben ún. szénanáthát (erős könnyezést és orrfolyást) idézhet elő. Később esetleg száraz, majd erőltetett köhögés jelentkezhet, illetve légúti tünetek (nehézlégzés, fulladási roham, asztma) alakulhatnak ki.

Egyéb ártalom

A csótányok mindenevő tulajdonságuk miatt, táplálékukat keresve az élelmiszereket nemcsak elfogyasztják, hanem táplálkozásuk közben azokat szennyezik, sőt jelentős mérvű elszaporodásuk következtében fogyasztásra teljesen alkalmatlanná tehetik.

Nagy fertőzöttség esetén bűzmirigyeik által kellemetlen szagot áraszthatnak és ürüléküket a különféle felületeken hagyva jellegzetes szennyezést okoznak. Szélsőséges esetben az alvó embert is megtámadhatják, a szemhéjat, az ajkakat és a körmöket rágcsálhatják, amivel súlyos lelki ártalmat okozhatnak.

CSÓTÁNYOK BIOLÓGIAI TULAJDONSÁGAI

A csótányok jelentős része az ember számára közömbös. A számos faj között csak néhány olyan ismert, amely az ember környezetéhez alkalmazkodott. A csótányokra vonatkozó ismeretek elsősorban az ember környezetében élő fajokról származnak.

Alakjuk

Erősen lapított testűek, ovális körvonalúak. Nagyságuk 2-100 mm között mozog, de a közepesen nagy formák vannak túlsúlyban.

Többségük egyszínű barna, vagy fekete.

Fejlődésük, szaporodásuk

Az imágók kialakulásuk után 10-15 nap múlva már párzanak, amelyet hosszabb nászjáték vezet be. A párok egymásra találása feromon segítségével történik.

A párzást követően 7-12 nap múlva a nőstények hozzákezdenek a pete-rakáshoz. A petéket petetokba (ootheca) zárva rakják le. A petetokot az ivartáska ragasztómirigyeinek gyorsan megkeményedő, különféle kémiai anyagokkal (lúgokkal, savakkal) szemben rendkívül ellenálló váladékából készítik. A petetok alakja és az abban elhelyezkedő peték száma a fajtól függően 12-56 között változik.

Kifejléssel fejlődnek. A fiatal lárvák testalkatuk és életmódjuk tekintetében a kifejlett állatokhoz hasonlítanak. A lárvák 6-10 vedlés után válnak imágóvá. Az egyes fajok petétől imágóig tartó fejlődési ideje a környezet hőmérsékletétől és páratartalmától függően eltérést mutat, de ebben népességi (populáció-dinamikai) viszonyok is szerepet játszanak.

Táplálkozásuk

Rágó szájszerveik vannak, mindenevők, a növényi és állati eredetű élelmiszert egyaránt elfogyasztják, de ezek hiányában egyéb anyagokkal (pl. textíliával, papírral stb.) is képesek táplálkozni.

Aktivitási idejük alatt – jobbára a reggeli és az esti órákban – állandóan táplálék után kutatnak, ilyenkor igen nyugtalanok, egy-egy helyen csak rövid időt töltenek és a táplálkozást gyakran megszakítják. Az éhezést jól tűrik, táplálék nélkül hetekig is életben maradnak. Folyadékigényük igen nagy, a szomjazást nehezen viselik el, víz hiányában napok alatt elpusztulnak.

Életmódjuk

Testalakjuk alkalmas arra, hogy nappal szűk hézagokba, repedésekbe húzódjanak. Járásuk fürge, gyors és fordulékony. Miután szennyezett helyeken tartózkodnak, ezért gyakran tisztálkodnak.

Melegigényesek, a 25-30°C hőmérsékletű helyeket kedvelik. Kitűnően másznak, a fényt kerülik, rejtett életmódot folytatnak.

hazai csótányfajok jellemzői

Hazánkban leggyakrabban a kozmopolita német csótány (Blattella germanica), illetve a konyhai csótány (Blatta orientalis) és kb. 25 éve az amerikai csótány (Periplaneta americana) fordul elő.

Biológiai sajátosságaik

A három legfontosabb faj biológiai jellemzői a következők.

(1) Német csótány (Blattella germanica)

Magyar rokonértelmű elnevezése: muszkabogár, muszkacsótány, ruszli, ruszni, rusznyi, zsandár.

A legjobban alkalmazkodó és a különböző életfeltételeket leginkább elviselő faj. Szaporodási potenciálja a legnagyobb, egy petetokból elméletileg 12 hónap alatt 7 millió csótány származhat.

Alakja

10-15 mm nagyságú, világos sárgásbarna színű. A szárnyfedőkön 2 hosszanti zárójel formájú, összehajló, sötétebb sáv húzódik. Mindkét nem szárnyas, szárnyuk az egész testet befedi.

Fejlődése, szaporodása

A nőstény élete során 4-8 petetokot képez, amelyekben 37-44 pete helyezkedik el. A hamar megbarnuló, keresztben finoman rovátkált, kb. 5 mm hosszúságú petetokot fartoldaIékával szorosan fogva egészen a lárvák kikeléséig (átlagos hőmérsékleten 3-4 hétig) magával hurcolja. A környezet páratartalmára igen érzékeny, szárnyatlan lárvák teljes fejlődési ideje 5-7 vedléssel a hőmérséklettől és a tápláléktól függően 30-60 napig tart.

Életmódja

Életciklusa a legrövidebb, élettartama átlag 100 nap, de igen kedvező körülmények között 1 év. Hazánkban évente 3-4 nemzedéke lehet. Folyadékigénye igen nagy. Melegigényes, a 25-30oC hőmérsékletű helyeket kedveli. Táplálék (lehetőleg keményítő tartalmú élelmiszer) után alkonyattól hajnalig kutat. Jelentős elszaporodása esetén a világosban is meghúzódik. Kitűnően mászik, igen jól fut, a táplálékot messziről is felkeresi. A levedlett lárvabőrt a falánk rovar megeszi. Bárhol megtelepedhet, a magasabb helyeken is.

(2) Konyhai csótány (Blatta orientalis)

Magyar rokonértelmű elnevezése: konyhai sváb, konyhai svábbogár, svábbogár, nagy fekete csótány.

Alakja

20-27 mm nagyságú, csokoládé-, illetve feketésbarna színű. A hímnek kemény szárnyfedője van, amely a test kétharmadáig ér.

Fejlődése, szaporodása

A petetokban 16-18 pete található. A nőstény a petetokot 1-2 napig hordja, majd elhullajtja. A petetok-képzés 2 hetenként ismétlődik meg és élete (0,5-2 év) folyamán 5-15 petetokot képez. A lárvák teljes fejlődési ideje 7-10 vedléssel 130-300 napig is eltarthat, tehát a német csótányénál hosszabb, ezért annál lassabban szaporodik.

Életmódja

Trópusokról történő eredete kérdéses, mivel a hűvösebb és szárazabb helyeket szereti. A német csótányhoz viszonyítva folyadék-igénye nagyobb. Hazánkban évente csak 1 nemzedéke van. Többnyire a padlószint közelében tartózkodik, de életfeltételét a csatornában is megtalálja, a 20-29oC hőmérsékletű helyeket szereti. A szénhidrát dús táplálékot jobban kedveli, a szomjazást nehezen, de az éhezést jól tűri, táplálék nélkül 2-4 hétig is elél. A helyiségekben inkább a padlószinthez közel helyezkedik el, de gyakran a lefolyókban és a csatornákban tartózkodik.

(3) Amerikai csótány

Neve nincs összefüggésben származási helyével, mivel egyöntetű vélemény, hogy ez a faj Közép-Afrikából ered, ahonnan igen jó alkalmazkodóképessége miatt valamennyi földrészre átterjedt.

Alakja

35-40 mm nagyságú (a három faj közül a legnagyobb), vöröses-barna színű. Mindkét nem szárnyas, a szárny a potrohot majdnem teljesen befedi.

Fejlődése, szaporodása

Az igen sötét színű petetokban 16-28 pete található. A nőstény a petetokot általában 1 napig hordja, majd biztonságos helyen elhullatja. A 7-13 alkalommal vedlő lárvák fejlődési ideje a három faj közül a leghosszabb, 150-450 nap. Élettartama 1 év.

Életmódja

Igen melegigényes, a 28oC hőmérsékletű, nedves helyeket kedveli. Bármely szerves anyagot elfogyasztja, sőt a levedlett Iárvabőrt is megeszi. Kitűnően mászik, jól fut, a táplálékot messziről is felkeresi. Az egyetlen faj, amely szárnyait repülésre használja. A helyiségekben inkább a padlószinthez közel, esetleg a lefolyókban, csatornákban tartózkodik.

Előfordulási helyük

Rejtett életmódjuk miatt előfordulásukról a lakóhelyen többnyire csak akkor szerzünk tudomást, ha éjszaka a vizes helyiségekben (pl. konyhában, fürdőszobában, WC-ben) felkapcsoljuk a villanyt, illetve rejtek-helyükön megzavarjuk a csótányokat. Jelenlétükre levetett lárvabőrük, tetemük, esetleg egy-egy példány napközbeni feltűnéséből is következtethetünk. Sötét pincében és a csatornában a nap bármely szakában fellelhetők.

A csótányok – mint erre már utaltunk – amennyiben optimális életfeltételeket találnak, bárhol megjelenhetnek és elszaporodhatnak.

Terjedésük

Az élelmiszeripar, kereskedelem, vendéglátás, egészségügyi intézmények egységeibe (de a lakásokba is!) döntően passzív módon, behurcolással kerülnek, amit a már jelzett csótánymentesítési akció alkalmával végzett vizsgálataink is bizonyítanak.

Felderítés

A védekezés alapja a fertőzöttség aktuális helyzetének folyamatos figyelése (monitorozása).

Ennek megfelelő végrehajtása a csótányok 2. pontban részletezett biológiai tulajdonságain alapszik, mivel felderítésük csak a különféle fajok életmódjának, előfordulási helyeinek ismeretében lehetséges.

Olyan eljárást kell választani, amely rejtőzködő életmódjukra figyelemmel előfordulási helyük felderítésén túlmenően, számuk objektív meg-határozására is alkalmas, sőt egyes esetekben bejutási lehetőségük módjáról is információt ad.

A felderítésre döntően két módszer (csapda, kiűzés) alkalmas, de a helyszíni szemlén a célzott góckutatás, a megrendelőtől kapott információk is rendkívül fontosak.

Forrás:
Epinfó, Módszerteni Level a csótányok elleni védekezésről.