Bolha

Ember bolha tulajdonságai

JELLEGZETES ÁRTALMUK

A kültakarón élősködő vérszívó ízeltlábúak (ektoparaziták) az embert táplálkozás céljából keresik fel.

Ártalmuk elsősorban abból ered, hogy a rovarok nyálmirigyének véralvadásgátló, értágító és viszketést kiváltó anyagokat tartalmazó váladéka az emberi szervezetbe jutva bőrizgalmat, duzzanatot és gyulladást okoz. A csípés helyén általában bőrelváltozás (urtica, papula) észlelhető, de kialakulhat gyulladás (dermatitis) is.

A testidegen fehérjékkel szemben az ember fokozatosan túlérzékennyé is válhat, de allergia – az igen érzékeny egyének kivételével – csak az ismételt csípések hatására fejlődik ki.

A viszketést követő vakarózás felsebzi a bőrt, így másodlagos fertőzés (pyoderma) keletkezhet, de előfordulhat mélyre ható gyulladásos folyamat (dermatitis purulenta), sőt szeptikus állapot is kialakulhat.

A viszketés és a vakarózás gátolja a pihenést, ennek következtében a nyugodt alvást, így fáradtságot, szellemi és fizikai leromlást okoz, valamint csökkenti az ember ellenálló- és munkaképességét.

Az emberbolha többnyire a lábszárakon, a lágyék- és deréktájon támadja az embert. Mivel a vérszívásban elég könnyen megzavarható, ezért ahhoz, hogy egyszer teleszívja magát, több helyen is beszúrhat.

JÁRVÁNYÜGYI SZEREPÜK

−Pestis

Számos olyan bolhafaj van – ilyen az emberbolha is – amely megszokott gazdáján kívül más állatból is szív vért. Járványügyi jelentősége ezeknek a többgazdás bolháknak, elsősorban a trópusi patkánybolhának (Xenopsylla cheopis) van. (lásd Módszertani levél, Pestisveszély esetén azonban az ember-bolha fertőzést terjesztő szerepével is számolni kell!

−Szalag- és galandférgesség

Kutya szalagférgességének előidézésében, a kórokozó (Dipylidium caninum) terjesztésében az emberbolha is szerepet játszhat. A féreg a kutyában fejlődik ki, és ha az emberbe kerül, a bélhuzamban megtelepedhet. A törpe-galandférgesség (Hymenolepiasis) kórokozója a patkányban és egérben élősködő szalagféreg (Hymenolepis diminuta), emberbe való bejutása csak igen ritkán jöhet létre. A gyomor-, bélpanaszokkal, étvágytalansággal, émelygéssel, hányingerrel, hányással, hasmenéssel, köldöktáji fájdalommal, görcsös állapottal, vérszegénységgel és álmatlansággal járó megbetegedés a féregpeték kimutatásával diagnosztizálható. A köztigazdában, a bolhában tokba zárt képlet (cysticercoid) fejlődik és ebben növekszik a féreg, amely a bolhák szétrágásakor jut a kutyába.

Mindkét betegség esetén különösen a kutyával játszó gyerekek vannak kitéve a fertőzés veszélyének. A kutya szőrén megtapadó, szétrágott bolhában levő kórokozók a kutya csókolgatásakor, simogatásakor jutnak be az emberi szervezetbe.

JELLEGZETES ÁRTALMUK

A kültakarón élősködő vérszívó ízeltlábúak (ektoparaziták) az embert táplálkozás céljából keresik fel.

Ártalmuk elsősorban abból ered, hogy a rovarok nyálmirigyének véralvadásgátló, értágító és viszketést kiváltó anyagokat tartalmazó váladéka az emberi szervezetbe jutva bőrizgalmat, duzzanatot és gyulladást okoz. A csípés helyén általában bőrelváltozás (urtica, papula) észlelhető, de kialakulhat gyulladás (dermatitis) is.

A testidegen fehérjékkel szemben az ember fokozatosan túlérzékennyé is válhat, de allergia – az igen érzékeny egyének kivételével – csak az ismételt csípések hatására fejlődik ki.

A viszketést követő vakarózás felsebzi a bőrt, így másodlagos fertőzés (pyoderma) keletkezhet, de előfordulhat mélyre ható gyulladásos folyamat (dermatitis purulenta), sőt szeptikus állapot is kialakulhat.

A viszketés és a vakarózás gátolja a pihenést, ennek következtében a nyugodt alvást, így fáradtságot, szellemi és fizikai leromlást okoz, valamint csökkenti az ember ellenálló- és munkaképességét.

Az ágyi poloska csípése iránt az emberek érzékenysége különböző, egyes személyek arra különösen intenzíven reagálhatnak, mások viszont, az ismételt csípésre kialakult immunitás miatt nem is érzik. A fájdalmatlan szúrás az alvó embert a takarótól nem fedett testrészeken (pl. nyakon, vállon, felkaron, csukló-, könyök-, lábszár- és bokatájékon) éri legtöbbször. A csípést csak kis piros folt jelzi, a fájdalom és a viszketés csak órák múlva jelentkezik. Érzékeny személyeknél azonban a csípés erős viszkető és égő érzést vált ki, esetleg csalánkiütés-szerű tünetek jelennek meg (urticaria ex cimicibus), de hólyagok is képződhetnek (urticaria bullosa). Az ürülék allergizáló hatása egyértelműen igazolt. A rovarok jellegzetes szaga pedig kifejezetten kellemetlen, zavaró lehet.

A rovar – laboratóriumi körülmények között (!) – számos fertőző betegség (pl. lépfene, visszatérő láz, kiütéses tífusz, sárgaláz, pestis, lepra stb.) terjesztésére, illetve különféle kórokozók (pl. staphylo- és streptococcus spp.) átvitelére képes.

Járványügyi jelentősége biológiai tulajdonságai miatt, gyakorlati szempontból azért elhanyagolható, mivel az ágyi poloska gazdát nem cserél, a kényszerítő okoktól eltekintve nem vándorol, és vért csak éhezéskor szív, tehát még a kórokozóval fertőzött rovar sem vehet részt a fertőző betegségek terjesztésében.

PSZICHÉS HATÁSUK

Az ízeltlábúak előfordulására vagy kártételére az emberek döntő többsége a következőképpen reagál:

− közömbösen, az észlelt jelenséget válasz nélkül hagyja, mivel tisztában van azzal, hogy azok komoly bajt nem jelentenek, vagy tartós kárt nem idéznek elő,

− nagy lendülettel irtásukba fog („csak a döglött rovar a jó rovar”), illetve

− „környezetvédő” álláspontra helyezkedik és bármely irtószer, vagy riasztószer használatát elutasítja.

Ugyanakkor a népesség egy kisebb, túlérzékeny csoportjából az ízelt-lábúak kóros (pszichés) jelenségeket válthatnak ki, amelyek:

− szorongás, beteges félelem (fóbia),

− érzékcsalódás (hallucináció), illetve

− képzelődés (téveszme)

formájában jelentkezhetnek.

Korábban ezt a kérdéskört összevontan inszekto/entomofóbia elnevezéssel jelölték. Napjainkban már az ízeltlábúak által előidézett pszichés ártalmakat a fenti felosztásnak megfelelően tárgyalják.

Az egyes jelenségek közötti különbségek ismerete a megfelelő segítség-nyújtás, a kezelés miatt kiemelt jelentőségű. Bármely forma előfordulásakor hitelt érdemlően meg kell győződni arról, hogy a panaszok hátterében egészségügyi kártevők valóban nem fordulnak elő!

Ebben az egészségügyi kártevőirtással foglalkozó szakembereknek igen fontos szerepe van.

(1) Szorongás, beteges félelem (inszekto/entomofóbia)

A jelenséget tartós szorongás, irracionális és eltúlzott félelem jellemzi. A beteg irtózik az ízeltlábúakkal történő megfertőződés lehetőségétől, illetve ellenállhatatlan késztetést érez ezek elkerülésére. A szorongás gyakran annak ellenére is fennáll, hogy a beteg felismeri, félelme túlzott és indokolatlan. A fóbia nemritkán olyan ízeltlábúakkal szemben is kialakulhat, amelyekkel a betegnek korábban valódi kapcsolata sohasem volt.

A jelenség napjainkban egyrészt fokozódó mértékben azért észlelhető, mert az embereknek rendezett, urbanizálódott környezetben is az ízeltlábúakkal kapcsolatban aránylag sok közvetlen tapasztalata van, másrészt pedig az előforduló kártevők vélt vagy valós ártalmát a tömegtájékoztatási eszközök (pl. napi- és hetilapok, TV, rádió) jelentős mértékben felerősítik.

A félelem megszüntetése érdekében célszerű egyrészt a közömbös, másrészt a valóban ártalmas ízeltlábúakról megfelelő információt adni. Ebben – és ezen keresztül a téves képzetek eloszlatásában – az orvosok, a kártevőirtással foglalkozó szakemberek mellett, a családtagok, a pedagógusok, továbbá az ÁNTSZ megyei/fővárosi intézetei, valamint a múzeumok és az állatkertek entomológiával foglalkozó munkatársai nyújthatnak hatékony segítséget.

(2) Érzékcsalódás (hallucináció)

A jelenség rendszerint egy-egy személynél alakul ki és általában régebbi, ténylegesen valamilyen ízeltlábú által előidézett ártalomra (pl. korábban elszenvedett rovarcsípésekre) épül. Kialakulásának azonban alapja lehet más megbetegedés (pl. cukorbaj, allergia, bőrgombásodás, vitaminhiány stb.) kísérő jelenségeként fellépő bőrviszketés is.

Jellegzetes, hogy a beteg testfelületén, esetleg bőrében csípéseket, égő, bizsergő érzéseket és viszketést kiváltó különféle ízeltlábúakat (pl. tetveket, bolhákat stb.) érez.

Vizsgálatkor a test különböző részein horzsolásos hámhiányok vagy hegek fedezhetők fel. A horzsolások oka az intenzív vakarás, a hegeket viszont valamilyen éles szerszám (pl. kés, csipesz, olló stb.) okozza, amelyet a beteg az ízeltlábú bőrből való „eltávolításához” használt. A bőrön elvétve égésnyom is fellelhető, amikor valamilyen vegyi anyagot (pl. savat, lúgot) alkalmaznak a vélt parazita „elölésére”.

A panaszokat az ízeltlábú „objektív” leírásával támasztják alá (pl. fekete színű, a fogkrémes tubusból ugrik stb.). Igen elterjedt a „gyufás doboz jel”, amikor a beteg az általa „talált” rovarokat átnyújtja. A doboz tartal-mának vizsgálatakor természetesen kitűnik, hogy abban leggyakrabban a házi por különféle alkotóelemei (pl. textilszálak, hamu stb.), esetleg sebről származó/levált var vagy korpa található. A negatív eredmény azonban nem győzi meg az illetőt, aki a „rovarok begyűjtésével” kitartóan tovább foglalkozik.

A betegek leggyakrabban kártevőirtással foglalkozó szakembert keresnek fel, de sokszor jelennek meg az ÁNTSZ intézeteiben, bőrelváltozások esetén pedig a bőrgyógyászati szakrendelésen.

A kártevőirtással foglalkozó szakember – ha meggyőződött arról, hogy valóban nem ízeltlábú idézi elő az ártalmat (!) – feltétlenül kerülje el bármely rovarirtószer használatát. Az „irtás” elvégzés ugyanis nemcsak etikátlan, hanem a betegséget is súlyosbítja, és mivel a kérdést nem oldja meg, ezért folyamatos reklamációkhoz vezet. Ezért leghelyesebb, ha közli, hogy a kérdés megnyugtató rendezése nem az ő illetékességi körébe tartozik. Javasolja, hogy a beteg forduljon bőrgyógyász szak-orvoshoz. (Ez a szakrendelés beutaló nélkül igénybe vehető.)

(3) Képzelődés (téveszme)

A jelenség kialakulása mögött tényleges környezeti ingerek vannak, amelyeket a beteg helytelenül értelmez, és azokat gyakran valamilyen ízeltlábúnak tulajdonítja, amelyek megcsípi, esetleg „megfertőzi” nem-csak önmagát, hanem családtagjait vagy munkatársait is. A jelenség azonban minden külső inger nélkül is felléphet és akár rémkép formájában is rögzülhet, amely végül téveszmék kialakulásához vezethet.

Leggyakoribb tünetei a hangyamászás vagy csípések érzése, majd viszketés és az ezt követő bőrgyulladás.

Az érzékcsalódás gyakran halmozottan, a családra vagy a munkatársakra vonatkozóan is előfordulhat.

Amennyiben a tüneteket különféle környezeti hatások (pl. unalmas, monoton munka, túl nagy munkahelyi elvárások, sürgős határidők stb.) váltják ki, a téveszme megszüntetése, illetve a tünetek csökkentése komplex (esetleg munka- vagy foglalkozás-egészségüggyel foglalkozó orvos bevonását igénylő) feladat, amely ennek ellenére is igen gyakran megoldhatatlan marad.

Napjainkban sem eldöntött kérdés, hogy a betegeket bőrgyógyász vagy pszichiáter kezelje. A bőrgyógyászok azzal érvelnek, hogy mindhárom jelenség (a szorongás, a hallucináció és a téveszme) kezelésében a pszichiáterek jobban képzettek. A betegek azonban – természetükből adódóan – az elmeorvosi szakrendeléseket messze elkerülik, és inkább nem kezeltetik magukat. Ezért kedvezőbb, ha a bőrgyógyász kér a pszichiátertől szakvéleményt és a kezelést annak figyelembe vételével folytatja.

BIOLÓGIAI TULAJDONSÁGUK

A vérszívó ízeltlábúak közös jellemzője, hogy szúró-szívó szájszervük alkalmas a bőr átfúrására és ezen keresztül a vérrel való táplálkozásra.

Biológia

Emberbolha (Pulex irritans)

Magyarországon közel 50 bolhafaj fordul elő, amelyek emlősökön és madarakon élősködnek. Többnyire egy-egy állat vérével táplálkoznak, nevük is ennek megfelelő (pl. kutyabolha, macskabolha stb.). Számos olyan bolha van azonban, és ilyen az emberbolha is, mely megszokott gazdáján kívül más állatból, elsősorban a sertésből is szív vért.

Az embernek és a sertésnek közös a bolhája, amelyet talán „részrehajlóan” emberbolhának nevezünk. Ez az egész Földön honos, kozmopolita bolhafaj valószínűleg másodlagosan lett az ember élősködője.

A különféle bolhák felismerése hasonlóságuk miatt igen nehéz. Az egyes fajok a fejükön, illetve torukon levő, durva fogakból álló ún. fésűszerv elhelyezkedése alapján különböztethetők meg.

Biológia

• Alak

2-4 mm hosszú, fényes, oldalról erősen lapított testű, sötétvörös vagy gesztenyebarna színű, szárnyatlan rovar. Fején és torán fésűszerv nincs. Lábai erős karmokban végződnek. Hátsó pár lábának fejlett izmai segítségével akár 5-10 cm magasra és 10-30 cm távolságra is ugrani képes. Ez a képesség részben menekülésüket segíti, részben a táplálékszerzés során egyik gazdáról a másikra való átugrást teszi lehetővé.

Teste a vérszíváshoz alkalmazkodott, szőrzete hátrafelé irányul, azon kiálló részek nem találhatók, tehát alakja igen alkalmas a szőrben és ruházatban való gyors előrehaladásra, illetve tartózkodásra.

• Fejlődés, szaporodás

Teljes átalakulással fejlődik. A peteérés csak a vérszívás után indul meg. A nőstény szabad szemmel alig látható petéit (egy-két éves élet-tartama során 4-500 db-ot) közvetlenül a vérszívást követően, válogatás nélkül többnyire a földre ejti, amelyek ragadós felszínük miatt végül a padozat porába kerülnek. Alkalmilag petéit a ruházatra és az ágyra is elhelyezheti.

Az általában 4-5 napos érési idejű peték 6oC alatt nem kelnek ki, 27oC-nál melegebb hőmérsékleten pedig elpusztulnak.

A petékből kikelő szőrös testű, szem nélküli, fénykerülő, hernyószerűen araszolva haladó lárvák a por, vagy a szemét szerves anyagával táplálkoznak, és különösen ott fejlődnek jól, ahol a szerves anyagban az imágók testváladéka és vér is található. Fejlődési idejük a hőmérséklettől, a relatív páratartalomtól és a tápláléktól függően nyári melegben 30-45 nap, télen azonban 300 nap is lehet. Legkedvezőbb számukra a 70% relatív páratartalom és a 20oC körüli hőmérséklet. Száraz helyen, 40-50% relatív nedvességtartalom alatt elpusztulnak.

Három vedlés után a lárvák bebábozódnak, majd a bábból a kifejlett rovar rendszerint a lépések okozta rezgés hatására, legtöbbször a láb-dobbanásra ugrik ki és azonnal a vért adó gazdára igyekszik felkapaszkodni.

Részben imágó, részben bábállapotban telelnek át, de melegebb helyen télen is fejlődnek.

• Táplálkozás

Az imágó kizárólag vérrel táplálkozik. A vérrel pazarol, mielőtt megtölti gyomrát, egész bélrendszerét átmossa, mindaddig, amíg végbelén a friss vér ki nem freccsen. Ezért bolhacsípés után a fehérneműn friss vérfoltok találhatók.

Vérszívása 1 perctől 2-3 óráig is eltarthat. Jóllakás után a gazdát elhagyja és a beszívott vér megemésztéséig védett, sötét helyen (pl. ágynemű között, levetett ruhában, kárpitozott bútorok mögött, padlózaton stb.) tartózkodik.

Meleg szobában akár naponta, hűvösebb időben ritkábban szív vért, 13oC hőmérséklet alatt táplálkozása szünetel. Táplálék nélkül hideg időben és magasabb páratartalom mellett 1-3 hónapig képes élni. Üres épületben hosszú ideig vár a táplálékforrás visszaérkezésére.

Fő gazdája az ember, éhesen azonban nem nagyon válogat a táplálékforrás között. Táplálékul bármely állandó testhőmérsékletű állat vére alkalmas, így szükség esetén különféle házi- és haszonállatokon (pl. kutyán, macskán, sertésen, baromfin, nyúlon), esetleg vadállaton (pl. borzon) is megél.

• Sajátosságai

Fénykerülő, többnyire olyan helyeken tartózkodik, ahol reménye van arra, hogy a vért adó gazdát rendszeresen megtalálja.

Legkedvezőbb számára a 18-20°C hőmérséklet és a 70-80%-os relatív páratartalom. Melegben igen élénk, hidegben szinte mozdulatlan.

Mivel életének nagy részét a lakásban, illetve a sertésólban, tehát optimális környezeti feltételek mellett éli, ezért az évszakoktól függetlenül elszaporodhat.

A hőmérséklet és a relatív nedvességtartalom viszonylag szűk határai miatt a szezonális bolhainvázió döntően július-szeptember között jelentkezhet. Legkevesebb rovar a tél végén található.

Érzékszervei elég fejlettek. Ügyesen mászik, a szőrben és tollban jól halad előre. Sima felszínen szalad és ugrál, de elég ügyetlen. Ugorva éri el áldozatát, amelyet ugorva hagy el. Főleg akkor mozog, ha a vért adó gazda nyugalomban van. Fejlett hőérzékelő képessége miatt az elhullott, kihűlő állatot már néhány másodperc után elhagyja.

• Terjedés

Elsősorban passzív úton terjed. Az elbolhásodott helyekről a felkapaszkodott bolhát az ember viszi magával. Egyik emberről a másikra alkalmanként át is ugorhat, sőt egyik helyiségből a másikba át is vándorol. Terjesztésében a háziállatok (pl. kutya, macska) is szerepet játszhatnak.

• Előfordulás

Jelentős mértékben csak ott szaporodnak el, ahol a lárvák fejlődése zavartalan.

Különösen kedvezőek számára a rögzített pad- és széksorok közötti nehezen takarítható hézagok, így a színházak, mozik és tömegközlekedési eszközök (járművek), valamint a nyirkos, földes szobák padlója, deszkapadlózata és a tantermek dobogó alatti területei.

Ólban és istállóban, valamint hosszabb ideig, több hónapig takarítatlan lakásban található szerves anyagban hihetetlen mértékű bolhainvázió jelentkezhet.