JELLEGZETES ÁRTALMUK
A kültakarón élősködő vérszívó ízeltlábúak (ektoparaziták) az embert táplálkozás céljából keresik fel.
Ártalmuk elsősorban abból ered, hogy a rovarok nyálmirigyének véralvadásgátló, értágító és viszketést kiváltó anyagokat tartalmazó váladéka az emberi szervezetbe jutva bőrizgalmat, duzzanatot és gyulladást okoz. A csípés helyén általában bőrelváltozás (urtica, papula) észlelhető, de kialakulhat gyulladás (dermatitis) is.
A testidegen fehérjékkel szemben az ember fokozatosan túlérzékennyé is válhat, de allergia – az igen érzékeny egyének kivételével – csak az ismételt csípések hatására fejlődik ki.
A viszketést követő vakarózás felsebzi a bőrt, így másodlagos fertőzés (pyoderma) keletkezhet, de előfordulhat mélyre ható gyulladásos folya-mat (dermatitis purulenta), sőt szeptikus állapot is kialakulhat.
A viszketés és a vakarózás gátolja a pihenést, ennek következtében a nyugodt alvást, így fáradtságot, szellemi és fizikai leromlást okoz, valamint csökkenti az ember ellenálló- és munkaképességét.
Az ágyi poloska csípése iránt az emberek érzékenysége különböző, egyes személyek arra különösen intenzíven reagálhatnak, mások viszont, az ismételt csípésre kialakult immunitás miatt nem is érzik. A fájdalmatlan szúrás az alvó embert a takarótól nem fedett testrészeken (pl. nyakon, vállon, felkaron, csukló-, könyök-, lábszár- és bokatájékon) éri legtöbbször. A csípést csak kis piros folt jelzi, a fájdalom és a viszketés csak órák múlva jelentkezik. Érzékeny személyeknél azonban a csípés erős viszkető és égő érzést vált ki, esetleg csalánkiütés-szerű tünetek jelennek meg (urticaria ex cimicibus), de hólyagok is képződhetnek (urticaria bullosa). Az ürülék allergizáló hatása egyértelműen igazolt. A rovarok jellegzetes szaga pedig kifejezetten kellemetlen, zavaró lehet.
A rovar – laboratóriumi körülmények között (!) – számos fertőző betegség (pl. lépfene, visszatérő láz, kiütéses tífusz, sárgaláz, pestis, lepra stb.) terjesztésére, illetve különféle kórokozók (pl. staphylo- és streptococcus spp.) átvitelére képes.
Járványügyi jelentősége biológiai tulajdonságai miatt, gyakorlati szempontból azért elhanyagolható, mivel az ágyi poloska gazdát nem cserél, a kényszerítő okoktól eltekintve nem vándorol, és vért csak éhezéskor szív, tehát még a kórokozóval fertőzött rovar sem vehet részt a fertőző betegségek terjesztésében.
PSZICHÉS HATÁSUK
Az ízeltlábúak előfordulására vagy kártételére az emberek döntő többsége a következőképpen reagál:
− közömbösen, az észlelt jelenséget válasz nélkül hagyja, mivel tisztában van azzal, hogy azok komoly bajt nem jelentenek, vagy tartós kárt nem idéznek elő,
− nagy lendülettel irtásukba fog („csak a döglött rovar a jó rovar”), illetve
− „környezetvédő” álláspontra helyezkedik és bármely irtószer, vagy riasztószer használatát elutasítja.
Ugyanakkor a népesség egy kisebb, túlérzékeny csoportjából az ízelt-lábúak kóros (pszichés) jelenségeket válthatnak ki, amelyek:
− szorongás, beteges félelem (fóbia),
− érzékcsalódás (hallucináció), illetve
− képzelődés (téveszme) formájában jelentkezhetnek.
Korábban ezt a kérdéskört összevontan inszekto/entomofóbia elnevezéssel jelölték. Napjainkban már az ízeltlábúak által előidézett pszichés ártalmakat a fenti felosztásnak megfelelően tárgyalják.
Az egyes jelenségek közötti különbségek ismerete a megfelelő segítség-nyújtás, a kezelés miatt kiemelt jelentőségű. Bármely forma előfordulásakor hitelt érdemlően meg kell győződni arról, hogy a panaszok hátterében egészségügyi kártevők valóban nem fordulnak elő!
Ebben az egészségügyi kártevőirtással foglalkozó szakembereknek igen fontos szerepe van.
(1) Szorongás, beteges félelem (inszekto/entomofóbia)
A jelenséget tartós szorongás, irracionális és eltúlzott félelem jellemzi. A beteg irtózik az ízeltlábúakkal történő megfertőződés lehetőségétől, illetve ellenállhatatlan késztetést érez ezek elkerülésére. A szorongás gyakran annak ellenére is fennáll, hogy a beteg felismeri, félelme túlzott és indokolatlan. A fóbia nemritkán olyan ízeltlábúakkal szemben is kialakulhat, amelyekkel a betegnek korábban valódi kapcsolata sohasem volt.
A jelenség napjainkban egyrészt fokozódó mértékben azért észlelhető, mert az embereknek rendezett, urbanizálódott környezetben is az ízeltlábúakkal kapcsolatban aránylag sok közvetlen tapasztalata van, másrészt pedig az előforduló kártevők vélt vagy valós ártalmát a tömegtájékoztatási eszközök (pl. napi- és hetilapok, TV, rádió) jelentős mértékben felerősítik.
A félelem megszüntetése érdekében célszerű egyrészt a közömbös, másrészt a valóban ártalmas ízeltlábúakról megfelelő információt adni. Ebben – és ezen keresztül a téves képzetek eloszlatásában – az orvosok, a kártevőirtással foglalkozó szakemberek mellett, a családtagok, a pedagógusok, továbbá az ÁNTSZ megyei/fővárosi intézetei, valamint a múzeumok és az állatkertek entomológiával foglalkozó munkatársai nyújthatnak hatékony segítséget.
(2) Érzékcsalódás (hallucináció)
A jelenség rendszerint egy-egy személynél alakul ki és általában régebbi, ténylegesen valamilyen ízeltlábú által előidézett ártalomra (pl. korábban elszenvedett rovarcsípésekre) épül. Kialakulásának azonban alapja lehet más megbetegedés (pl. cukorbaj, allergia, bőrgombásodás, vitaminhiány stb.) kísérő jelenségeként fellépő bőrviszketés is.
Jellegzetes, hogy a beteg testfelületén, esetleg bőrében csípéseket, égő, bizsergő érzéseket és viszketést kiváltó különféle ízeltlábúakat (pl. tetveket, bolhákat stb.) érez.
Vizsgálatkor a test különböző részein horzsolásos hámhiányok vagy hegek fedezhetők fel. A horzsolások oka az intenzív vakarás, a hegeket viszont valamilyen éles szerszám (pl. kés, csipesz, olló stb.) okozza, amelyet a beteg az ízeltlábú bőrből való „eltávolításához” használt. A bőrön elvétve égésnyom is fellelhető, amikor valamilyen vegyi anyagot (pl. savat, lúgot) alkalmaznak a vélt parazita „elölésére”.
A panaszokat az ízeltlábú „objektív” leírásával támasztják alá (pl. fekete színű, a fogkrémes tubusból ugrik stb.). Igen elterjedt a „gyufás doboz jel”, amikor a beteg az általa „talált” rovarokat átnyújtja. A doboz tartalmának vizsgálatakor természetesen kitűnik, hogy abban leggyakrabban a házi por különféle alkotóelemei (pl. textilszálak, hamu stb.), esetleg sebről származó/levált var vagy korpa található. A negatív eredmény azonban nem győzi meg az illetőt, aki a „rovarok begyűjtésével” kitartóan tovább foglalkozik.
A betegek leggyakrabban kártevőirtással foglalkozó szakembert keresnek fel, de sokszor jelennek meg az ÁNTSZ intézeteiben, bőrelváltozások esetén pedig a bőrgyógyászati szakrendelésen.
A kártevőirtással foglalkozó szakember – ha meggyőződött arról, hogy valóban nem ízeltlábú idézi elő az ártalmat (!) – feltétlenül kerülje el bármely rovarirtószer használatát. Az „irtás” elvégzés ugyanis nemcsak etikátlan, hanem a betegséget is súlyosbítja, és mivel a kérdést nem oldja meg, ezért folyamatos reklamációkhoz vezet. Ezért leghelyesebb, ha közli, hogy a kérdés megnyugtató rendezése nem az ő illetékességi körébe tartozik. Javasolja, hogy a beteg forduljon bőrgyógyász szak-orvoshoz. (Ez a szakrendelés beutaló nélkül igénybe vehető.)
(3) Képzelődés (téveszme)
A jelenség kialakulása mögött tényleges környezeti ingerek vannak, amelyeket a beteg helytelenül értelmez, és azokat gyakran valamilyen ízeltlábúnak tulajdonítja, amelyek megcsípi, esetleg „megfertőzi” nem-csak önmagát, hanem családtagjait vagy munkatársait is. A jelenség azonban minden külső inger nélkül is felléphet és akár rémkép formájában is rögzülhet, amely végül téveszmék kialakulásához vezethet.
Leggyakoribb tünetei a hangyamászás vagy csípések érzése, majd viszketés és az ezt követő bőrgyulladás.
Az érzékcsalódás gyakran halmozottan, a családra vagy a munkatársakra vonatkozóan is előfordulhat.
Amennyiben a tüneteket különféle környezeti hatások (pl. unalmas, monoton munka, túl nagy munkahelyi elvárások, sürgős határidők stb.) váltják ki, a téveszme megszüntetése, illetve a tünetek csökkentése komplex (esetleg munka- vagy foglalkozás-egészségüggyel foglalkozó orvos bevonását igénylő) feladat, amely ennek ellenére is igen gyakran megoldhatatlan marad.
Napjainkban sem eldöntött kérdés, hogy a betegeket bőrgyógyász vagy pszichiáter kezelje. A bőrgyógyászok azzal érvelnek, hogy mindhárom jelenség (a szorongás, a hallucináció és a téveszme) kezelésében a pszichiáterek jobban képzettek. A betegek azonban – természetükből adódóan – az elmeorvosi szakrendeléseket messze elkerülik, és inkább nem kezeltetik magukat. Ezért kedvezőbb, ha a bőrgyógyász kér a pszichiátertől szakvéleményt és a kezelést annak figyelembe vételével folytatja.
BIOLÓGIAI TULAJDONSÁGUK
A vérszívó ízeltlábúak közös jellemzője, hogy szúró-szívó szájszervük alkalmas a bőr átfúrására és ezen keresztül a vérrel való táplálkozásra.
Egyes fajok (ágyi poloska, óvantag, atka) lárva és imágó alakban egyaránt vért szívnak, más fajoknál (bolha, szuronyos istállólégy) viszont csak az imágó, és vannak olyanok is (böglyök, muslicák), amelyeknél kizárólag a nőstény vérszívó.
Léteznek olyan fajok (pl. ágyi poloska), amelyek elsősorban embervért szívnak, és csak végszükségben fogyasztanak állatvért.
Ágyi poloska (Cimex lectularius)
Az ágyi poloska (népi nevén: csimaz, paklincs, büdös féreg, palacka) világszerte ismert, kozmopolita vérszívó.
Biológia
Alak
4-8 mm hosszú, rozsdabarna színű, szárnyatlan, szipókás rovar. Testmérete a lárvák számára rendelkezésre álló tápláléktól függ. Lábain karmok és tapadókorongok találhatók. Torán nem elzárható, így állandóan szivárgó, jellegzetes szagú váladékot termelő bűzmirigy van.
Fejlődés, szaporodás
Kifejléssel fejlődik. A nőstény naponta 2-3, hosszú élete folyamán (0,5-1,5 év) 200-400, kb. 1 mm hosszú petét rak, melyeket rendszerint csomókban búvóhelye talapzatára ragaszt.
A petékből a lárvák a hőmérséklettől függően 7-28 nap alatt kelnek ki és öt vedlés után válnak ivaréretté. Fejlődéséhez, a vedlésekhez feltétlenül vérszívásra van szüksége. Teljes kifejlődésének ideje a hőmérséklettől függően 20-60 nap között változhat. 15oC alatt és 37oC felett fejlődése leáll. Évente 3-4 nemzedéke van. Az egy pártól származó ivadékok száma egy év alatt kb. 1000-4000 lehet.
Táplálkozás
Legszívesebben embervérrel táplálkozik, de tartós éhezés esetén melegvérű állatok (pl. baromfi, galamb, veréb, fecske, denevér stb.) vérét is szívhatja.
Amikor tápcsatornája csaknem teljesen kiürült, akkor indul teljes sötétben vándorútra.
Érzékszervei fejletlenek. Az embert a hő- és párakülönbség alapján csak igen kis távolságból találja meg. A vérszívásra alkalmas helyet a szívókája végén található érzékszervével tapogatja ki.
A táplálkozás gyakorisága a hőmérséklettől függ, melegben 2-5 napon-ként, hűvösebb időben hetenként szív vért. Az éhezést (amely alatt peterakását megszünteti) átlagos szobahőmérsékleten 1-4 hónapon át viseli el, 22oC felett viszont csak 20-30 napig tűri. Ennek oka az, hogy a vér bélrendszerében konzerválódik és csak a szükséges mennyiségben használódik fel.
Több alkalommal próbálkozik, míg a kedvező helyet megtalálva a lárva 3 perc, az imágó 10-15 perc alatt teleszívja magát. A vérszívás azonban kiéhezett állapotban 30 percig is eltarthat és utána a rovar azonnal rejtekhelyére húzódik vissza.
Sajátosságai
Legerősebben fejlett ösztöne a fénytől való irtózás, ezért rejtett életmódot folytat.
Természete egy adott helyhez köti. Nappal hasadékokban, résekben, nyugodt, sötét, szűk, védett helyeken tartózkodik. A levegőmozgás iránt kifejezetten érzékeny, a hangoktól is visszariad, ezért huzat- és zajmentes helyeken húzódik meg, olyan mélyen, hogy háta és hasa is a rejtekhely falával érintkezzen. Mindig menekülésre készen, fejjel kifelé helyezkedik el.
Vérszívó útján minden neszre, légmozgásra, vagy fényre azonnal reagál, a felületre lapul és igyekszik vissza búvóhelyére. Sajátos jelenség, ha a falon mászó állatra ráfújunk, azonnal a felületre lapul. A kínzó éhezés védőösztöneit csak kivételesen nyomja el.
Búvóhelyei rendkívül változatosak. Szívesen vándorol felfelé, ezért gyakran a képek és fali tükrök keretének, illetve függönytartók, villanykapcsolók és villanyvezetékek hézagaiban, bevert szögek nyílásában, csillárok felfüggesztési helyeinél, a felső ablakkeret, vagy a falrések között tartózkodik, de ágyak és a kárpitozott bútorok hézagaiban is elrejtőzhet, sőt meghúzódhat könyvek között is. Kevésbé szereti a hideg érzetet keltő fémtárgyakat, valamint a szövetet, a ruhát és a fehérneműt, mert azok szálaiba lába beakad.
Búvóhelyére rakja petéit, ott emészti a vért, fejlődik, vedlik és éli szerelmi életét. Társas lény, a búvóhelyen csapatosan található. Ha túlszaporodás miatt búvóhelyük csökken, a falon csoportosan, szegletekben, horpadásokban, de lehetőleg fajtársainak árnyékában helyezkednek el.
Elég gyorsan mozog, percenként 1 m utat tesz meg, de veszély esetén ennél gyorsabban szalad. A sima és a függőleges felületen egyaránt jól mászik. Az egyszer megtett utat felismeri és a vérszívás után azonos úton halad búvóhelyére.
Legkedvezőbb számára a nyári 25-30oC meleg, ennél magasabb hőmérsékleten, különösen párás környezetben életfeltételei azonban jelentősen romlanak. 10-12oC hőmérséklet alatt mozgását beszünteti, azonban a hideget, a 0 – -6oC közötti hőmérsékletet félévig is elviseli.
A levegő páratartalmának ingadozása iránt meglehetősen közömbös, életét csak a szélsőségek befolyásolják. Igen száraz levegőben vedlés közben a lárvák egy része elpusztul, párás helyen pedig gomba-betegségnek esik áldozatul.
Felismerés
Igen jó rejtőzködő képessége miatt ez nem könnyű feladat. A díszített bútorzat, faburkolat (lambéria), tapéta, fali szőnyeg, a telezsúfolt lakás különösen kedvez megtelepedésének, ami megnehezíti felderítését. Ürülékének nyomait és lárvabőrét gyakran a rovarnál könnyebb felfedezni.
Kezdeti fertőzés esetén csak a hálóhely közelében található. Ekkor az ágynemű vizsgálata célszerű, amelyen a poloskaürülék pontszerű, beszáradt barnás-fekete foltjai felfedezhetők. Ezek a nyomok a tapétán, vagy a világos szövetfelületeken (pl. függönyön) is eléggé jellemzőek.
Terjedés
Döntően passzív módon terjed, leggyakrabban különféle használati, ajándékba vagy kölcsön adott tárgyakkal (pl. bútorral, képpel, bontásból származó építkezési faanyaggal, gyermekkocsival stb.), becsomagolt tárgyakkal, illetve a szállító kocsik közvetítésével.
Természete általában egy lakáshoz köti, de alkalmilag az éhség vándorútra késztetheti, ilyenkor egyik lakásból a másikba elsősorban a paneles technológiával épített házak villanyvezetékeinek, illetve fűtés-, víz- és gázcsöveinek mentén jut el, de alkalmilag az ágynemű szellőztetésével is „lerázható”.
Előfordulás
Valószínűleg a Földközi tenger keleti medencéjéből származik. Az eredetileg denevérparazita ágyi poloska a barlanglakó emberhez kötődött, és miután a lakások mikroklímája elszaporodásának különösen kedvezett, a városban lakók közismert vérszívójává vált.